.
 



.
.
.
.
 
 
 
 
 
 

 
Korai idegrendszeri stimuláció



Hogyan lehet jó egy szép kutya?


Az utódok teljesítményképessége, pozitív vagy negatív tulajdonságai és az öröklődés közti összefüggések elemzésének alapjait Charles Darwin és Francis Galton rakta le. Az utóbbi évtizedek kutatásai szerint azonban a természetes adottságok összességét csak kb. 35%-ban teszik ki a genetikailag örökölhető tényezők, és kb. 65%-ban egyéb hatások (stimuláció, korai szocializáció, tréning, gondoskodás, táplálkozás, tartási körülmények stb.) a döntőek. A kutyatenyésztők új generációjának érdemes az ezekhez kapcsolódó tanulmányok alapján átgondolniuk, hogy mennyi jelentőséget tulajdonítanak a származási lapokon, törzskönyveken olvasható kiállítási eredmények felsorolásának, és mit, milyen módszerekkel tehetnek saját maguk az alomban született kutyakölykök tulajdonságainak javítása érdekében. A kutyák növekedése és fejlődése során három rendkívül fontos periódus különböztethető meg, amelyek hatással és befolyással vannak arra, hogy az egyed hogyan fejlődik és formálódik, majd végeredményében milyen kutya válik belőle:

    első szakasz: korai idegrendszeri stimuláció;

    második szakasz: korai szocializáció;

    harmadik szakasz: kondicionálás, nevelés.

A témában eddig végzett kutatások mindegyike feltételezte, hogy a korai életkor a legfontosabb időszak a beavatkozásra, mivel ekkor a leggyorsabb a növekedés és a fejlődés. Ez az életszakasz a kutyáknál olyan időpont, amikor a szervezet testi éretlensége folytán fogékony és érzékeny egy korlátozott, de fontos ingercsoportra. A kutyakölykökön végzett EEG (elektroencefalogram) adatgyűjtés ideális az agyban zajló elektromos tevékenység mérésére, mivel kivételesen érzékeny az izgalmi és érzelmi stressz állapotok, valamint az oxigénellátás és légzés változásaira. Az EEG-mérések azt mutatják, hogy azok a kutyakölykök, melyek korai stimulációs leckéket kaptak, gyorsabb ütemben válnak éretté, és jobban teljesítenek bizonyos problémamegoldó teszteket, mint nem kezelt alomtestvéreik. A kísérletek kimutatták, hogy minél inkább megvonják a kutyakölyköktől a stimulációs és interakciós gyakorlatokat korai fejlődésük során, annál kevésbé képesek később az együttműködésre, beilleszkedésre és alkalmazkodásra.



A korai idegrendszeri stimuláció

Az USA hadserege kifejlesztett egy katonai célokra használt kutyák teljesítményének növeléséhez használt programot, amelyet később „Szuper Kutya Programként” minden kutyatenyésztő számára elérhetővé tettek. Hosszú évek kutatásai alapján ugyanis a hadseregnél azt tapasztalták, hogy a korai idegrendszeri stimulációs gyakorlatoknak fontos és hosszantartó hatásuk lehet. Vizsgálataik igazolták, hogy vannak specifikus időszakok az élet korai szakaszában, amikor az idegrendszer célirányos stimulációval optimális eredményeket lehet elérni.

Az első ilyen időszak a kutya életének harmadik napján kezdődik, és a 16. napig tart – mégpedig azért, mert ez az időtartomány a gyors idegrendszeri növekedés és fejlődés időszaka, ezért kiemelkedő jelentősége van az egyed számára. Ez a”Szuper Kutya” stimulációs program öt különböző gyakorlatot alkalmaz, melyeket az idegrendszer stimulációjára fejlesztettek ki.  Minden egyes gyakorlat időtartama: 3-5 másodperc. Ez az öt gyakorlat olyan hatásokat vált ki a fiatal állat idegrendszerében, amelyek egyike sem fordul elő természetes módon ebben a korai életszakaszban. Fontos, hogy nem szabad ismételni a gyakorlatokat többször naponta egyszeri alkalomnál és az ajánlott időtartamon túl, mert az idegrendszer túlingerlése ártalmas, és hátrányos eredményekkel járhat. Ezek a gyakorlatok úgy fejtenek ki hatást az idegrendszerre, hogy korábban hozzák működésbe azt, mint ahogyan normális esetben  megtörténne. Az eredmény: megnövekszenek azok a képességek, amelyek később a hatékonyságában rejlő különbségeket okozzák. Fontos azt is megemlíteni, hogy az idegrendszeri gyakorlatok nem helyettesítik az egyébként szokásos bánásmódot, a játékos szocializációt vagy a kötődés kialakítását. A kölyökkori stimuláció előnyei:
 

    megnövekedett szív- és érrendszeri teljesítmény (pulzusszám);

    erősebbé váló szívverés;

    erősebbé fejlődő mellékvesék (adrenalin termelés);

    nagyobb stressztűrő-képesség;

    fokozott ellenállás a betegségekkel szemben.

 

A tesztek során a stimulált kölykök aktívabbnak bizonyultak, és nagyobb felfedezőkészséggel rendelkeztek, mint nem stimulált alomtársaik, akikkel szemben a versenyhelyzetekben fölénybe kerültek. Az egyszerű problémamegoldó labirintusfeladatnál a nem stimulált kölykök különösen izgatottak lettek, sokat vinnyogtak, és sok hibát vétettek. Stimulált alomtestvéreik a tesztkörülményektől kevésbé jöttek zavarba, vagy lettek zaklatottak. A stimulált kölykök sokkal nyugodtabbak voltak a tesztkörnyezetben, kevesebb hibát vétettek, és a stressz hatására csak alkalmanként mutattak elesettséget.

 Stefan Siman  |  2009. május 24.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5764

Korai Szocializáció


Ha egy kiskutyát szeretnél magadhoz venni, tudnod kell, hogy viselkedését egyrészt a genetika befolyásolja, másrészt az, hogy a tenyésztőnél milyen körülmények között nevelkedik. A korai szocializáció ugyanis meghatározó a későbbiekre nézve is.

A szocializáció néven ismert folyamatot az interaktív készségek alkotják, amelyek segítségével megtanul kommunikálni saját fajával és más fajokkal is, illetve megtanulja, hogy hogyan viselkedjen nyugodtan különböző helyzetekben és más környezetben. Az érett kutya személyiségét és viselkedését erősen befolyásolja az, ahogyan élete első évében viszonyul az alomtestvéreihez, anyjához, az emberekhez, továbbá hogy hogyan reagál különböző külső ingerekre. A tenyésztő csupán egy részét felügyeli ennek az időszaknak, a többi már a gazdi felelőssége.
A kiskutya kapcsolata az anyjával

Az anyja ösztönzi legelőször arra, hogy lélegezzen, tisztálkodjon, vizeljen, és székletet ürítsen. Ugyancsak ő az, aki elrágja a kiskutya köldökzsinórját, naponta többször megtisztítja, melegen tartja, és biztonságos környezetet biztosít számára. Fegyelmezi is, ha a kölyök túlmegy a határon.

óvodában

Kapcsolata a testvéreivel

Alomtestvéreitől a kiskutya újabb ismereteket szerez arról, hogyan viszonyuljon saját fajának tagjaihoz. Játékuk által a kutyakölykök a dominanciáról és az alárendeltségről is tanulnak, érzékeik és fizikai képességeik fejlődése érdekében szerteágazó stimulációkban is van részük. Azon kölykök, amelyeknek nincsenek alomtestvéreik, vagy olyan alomból érkeznek, amelyet túl korán különítettek el, életük későbbi szakaszában nehezen fognak viszonyulni a többi kutyához. Ha nem tudják majd, hogyan reagáljanak, amikor szembesülnek egy másik kiskutyával, hajlamosak a túlzott félénkségre vagy éppen az agresszivitásra.

fürdetéshez szoktatás 5 hetesen


Kapcsolata az emberekkel

A tenyésztőnél: az első hét hétben, amikor az emberekkel kommunikálnak és játszanak, (ezt minden jó tenyésztő ösztönzi), a kiskutya megtanul bízni bennük és megfelelően viszonyulni hozzájuk. Ha ez nem képezi életük részét, akkor többnyire nehézséget okoz majd kapcsolatot kialakítani az emberekkel, és nyugodt életet élni mellettük.  Általában nem jól alkalmazkodnak a többgyermekes vagy sok felnőttből álló családokhoz. Nyilvánvaló, hogy ezeket a nehézségeket le lehet küzdeni, de ez nem mindig könnyű.

A legtöbb esetben a tenyésztők kevés erőfeszítéssel is biztosítani tudják mindazt, amire a kutyusoknak szükségük van a megfelelő szocializáció eléréséhez. Nyolchetes korukig nem engedik őket új otthonukba. Ebben az időszakban többnyire az anyakutya foglalkozik a kölykökkel. Négy-öt hét múlva megengedik, hogy egy kevés időt távol töltsön a kölyköktől, azonban továbbra is naponta többször rájuk néz.



Hogyan foglalkozzunk a kiskutyával?

A tenyésztők általában három-négy hetes korukban naponta pár órára már kiengedik a kiskutyákat a szabadba játszani. Megpróbálják kitenni a kiskutyákat minél több stimuláló helyzetnek. Addig sem kell őket az alom korlátai közé kényszeríteni, amíg ott vannak a tenyésztőnél, és nem az új otthonukban. Meg kell tanulniuk reagálni a különböző helyzetekre, önbizalmuk fejlesztése érdekében. Ösztönözni kell a kíváncsiságukat.


Beszéltünk már arról, hogyan kell a tenyésztőnek olyan környezetet biztosítania a kiskutyának, amely felkészíti az emberek közötti életre, amelyben találkozhat néha más állatokkal, és amelyben sok különböző helyzetben és környezetben nyugodt tud maradni. Ezt nevezik szocializációnak. Ezt a folyamatot folytatni kell akkor is, amikor a kiskutya már az új otthonába kerül, mindaddig, amíg a viselkedési sémák ki nem fejlődnek benne. Tulajdonképpen a gazdi otthonában töltött első pár hét a legfontosabb a szocializálódás folyamatában.



Azt javasoljuk, hogy az első pár napban teljes mértékben kövesd a kiskutya előző helyen megszokott programját, hogy korlátozzák mindazt a veszteséget, amelyet az alomtestvéreitől és anyjától való elkülönítés miatt érezhet. Hét-tízhetes korban viszont újabb probléma merül fel. Ebben az időszakban, a legtöbb kutyakölyök veszít az önbizalmából. Nehezebben éreznek bizalmat, és azok a dolgok, amelyekről azt hisszük, hogy számukra jó, hirtelen szorongást vagy félelmet váltanak ki belőlük. Ha azelőtt díjaztak egy új helyzetet, most úgy tűnik, nyugtalanságot vált ki belőlük. Ez lehet bármi: nagy zaj, új emberek, ha a játék egy kicsit túl durva, új hely stb.



Ennek nem sok köze van a helyváltozáshoz, vagy a testvéreitől, anyjától való elszakadáshoz. Ebben a korban ugyanezek a viselkedési sémák észlelhetőek, még akkor is, ha az alom együtt marad. Nem kell túlreagálni. A kiskutya ezáltal lesz érett, és minden rendben lesz, ha segítesz neki átvészelni ezt az időszakot. Ne akard túlzottan védelmezni, és elszigetelni a külvilágtól! Jobb, ha ezalatt a két-három hét alatt apró lépésekkel, nem pedig ugrásszerűen bővíted tapasztalatainak skáláját. Olyan tevékenységeket válassz, amelyeket lehet irányítani! Ismertesd meg a kiskutyát új emberekkel, beleértve a gyerekeket is, de ne zúdíts rá harminc, különböző irányból ordítozó gyereket egyszerre! Inkább engedd, hogy találkozzon a szomszéd kutyájával, mintsem az utcán garázdálkodó ebekkel. Körülbelül 12 hetes korban ez az időszak véget ér, és a legtöbb gazdi arra lesz figyelmes, hogy kiskutyája bátrabban viselkedik az új emberekkel, állatokkal és helyzetekkel  szemben.



Folyamatos szocializáció az első életévben

Ettől az időszaktól kezdve legalább egyéves korig nagyon fontos, hogy mindent megtegyél a kutyakölyök környezetének otthonossá tétele érdekében, valamint azért, hogy új dolgokkal szembesüljön. Életének ezen szakaszában nagyon sok ember és állat kellene, hogy körülvegye. Vidd magaddal, amikor sétálni, vásárolni, mész! Ösztönözd gyermekeidet, hogy hívják meg barátaikat, és ismertessék meg őket a kutyussal! Járhatsz vele engedelmességi vagy nevelési tanfolyamra, ahol más kutyákkal is találkozhat.

Azoknál a kutyáknál, amelyeket elszigeteltek első életévük során, sok probléma merül fel. Néhányan agresszívek, de többségük inkább túlzottan félénk, bátortalan lesz. Az ismeretlen embereket és helyzeteket bizonytalansággal kezelik. Idegenek jelenlétében meglapulnak. Rángatják a pórázukat, csak hogy távol tartsák a gyerekeket és a többi háziállatot. Ha arra kényszerítik, hogy új helyen maradjon, akkor remegve ül, morog és szaporán liheg a gazdája mögött. A legrosszabb esetben ijesztően harapóssá válhat. Ez egy olyan viselkedési séma, amelyet a kutyák akkor produkálnak, amikor olyan idegen emberekkel vagy állatokkal találkoznak, akiktől félnek, és nem tudván, hogyan reagáljanak, egyszerűen megpróbálják őket megharapni. Ha ez a viselkedés már kialakult a kutyában, nagyon nehéz tőle megszabadítani.

A lényeg tehát a következő: vond be a kiskutyát minél több mindennapi tevékenységbe!

http://www.haziallat.hu/kutya/viselkedes/kiskutya-korai-szocializacio/2911/
.........

....
.....
.
.
Desing by Judyt.
.