.
 



.
.
.
.
 
 
 
 
 
 

 
Az ausztrál juhászkutya neve igazán megtévesztő lehet, hisz valójában nem sok köze van Ausztráliához. A fajta őshazája az USA.
Az aussie egy nagyon fiatal fajta, a története is elég rövidnek mondható és meglehetősen homályos.
Annyit azonban készpénznek vehetünk, hogy a fajta kezdetei a 19. századig nyúlnak vissza, az európai, latin amerikai és ausztrál pásztorkutyák játszottak szerepet kialakulásában.
A 19. században sok európai érkezett a Keleti Partra kutyáikkal együtt. Az itteni klíma hasonlít Spanyolország északi területeihez és Franciaországéhoz. Ez nagyon kedvező volt nekik és a kutyáiknak is. Ezek a telepesek elsősorban a baszk területekről érkeztek, és az ő kutyáikat lehet tekinteni az aussie tenyésztés alapjának.
Mikor 1848-ban kitört az aranyláz, a telepesek a Keleti Partról elindultak Amerika Nyugati partja felé, és vitték magukkal kutyáikat is. Ezek a kutyák nehezen viselték a Kaliforniai meleget és a száraz éghajlatot.
A Nyugati Partra azonban máshonnan is érkeztek emberek, Latin Amerikából és Ausztráliából is többek között. Az ő juhászkutyáikkal, valamint feltehetően az angol pásztorkutyákkal is, keveredve alakult ki az aussie maira jobban hasonlító alakja.
Az aussie remek munkakutyának bizonyult, és akkoriban elsősorban emiatt tenyésztették őket, a marhacsordák terelése volt az elsődleges feladatuk.
Még az amerikai őslakosok is nagy megbecsüléssel adóztak a „szellem szemű” kutyáknak, és úgy gondolták, hogy szerencsétlenséget hozna, ha bántanák őket és gazdáikat.
Az aussie nevére is vannak elméletek, de a legvalószínűbb talán az, hogy az ausztrál pásztorkutyák blue merle színe miatt minden ilyen színű kutyát ausztrál pásztorkutyának neveztek, és ez a név rajta ragadt a fajta egészén. (A '30-as évek leírásaiban csak 'blue dog' néven is emlegetik őket néha)
Igazán megbecsülté a nagyközönség számára nem csak rendkívüli munkaképessége miatt vált, hanem dekoratív, bohókás külleme miatt; ez tette őket az Amerikában nagyon népszerű, lovas rodeók sztárjává is. Az aussie tarkabarka színeire felfigyelt a közönség, így hamar megjelentek filmekben és tévés műsorokban is. További történelmi infók: http://www.lasrocosa.com/aussiehistory2.html



 Jay Sisler és kutyái.
A legendás "Sislers" kutyák szinte minden ma élő aussie törzskönyvében szerepelnek valahol mélyen :) A videóban és a képen is látható Sislers Shorty (blue merle) az egyik legrégebben regisztrált aussiek között van.


Az aussie legfőbb küllemi adottságára, tehát arra, hogy nincs farka, többféle magyarázat van. Nagyon valószínű, és talán az igazsághoz az állhat legközelebb, hogy a marhaterelő kutyáknak a farka könnyen megsérülhetett, és ezért a vágás egyszerűbbnek tűnt. Valamint akkoriban ez egy jelzés is volt, hogy a munkakutyák farkát gyakorta eltávolították (pl. bobtail, sőt egyes esetekben a border collieknál is).
Az első nagy klub 1957-ben alakult (ASCA), a standardot 1967-ben fogadták el, a regisztert pedig 1980-ban vonták össze a több kisebb klubtól. Az Amerikai Kennel Klub (AKC) 1992-ben fogadta el a fajtát, és megalakult az AKC-n belüli hivatalos klub az USASA.
Amerikából 1985-ben érkezett Angliába a fajta. A Kennel Klub 1995-ben vette fel az Import regiszterbe, és adott a fajtának ideiglenes standardot, majd 2000 januárjában lett a Kennel Club teljes jogú tagja.

Kaleido Star America's Next Topmodel  "Sizzle"

 Az aussie egy nagyon új fajta Európában, igazán csak most kezd el vele ismerkedni a kutyás társadalom. Mégis, annak ellenére, hogy a kiállításoknak csak 2000 óta teljes jogú tagja, elmondható az, hogy szinte berobbant a show világba és nagyon gyorsan vált rendkívül népszerűvé. Ennek okaként talán megnevezhető az, hogy amellett, hogy rendkívül dekoratív és két mintázatban hasonló példányt találni is nehéz, nagyon intelligens és kevés olyan területe van a kutyákkal való munkának és sportnak, ahol ne lenne használható.

Családi kutyának ideális, könnyen tanul és alkalmazkodó. De nem ajánlható mindenkinek, nagy mozgásigénye és foglalkozásigénye van, szeret láb alatt lenni. Hajlamos a dominanciára, nagyon következetes nevelést igényel, mert ha egyszer valamit megengednek nekik, akkor már nehéz róla letiltani. A többi kutya pedig gyakorta nehezen viseli az aussie kirobbanó energiáját és egyedi játék stílusát. :)

Silver Dream Aussie's Mary Poppins

Az aussie az igazi „tömör gyönyör” jelzővel illethető leginkább, közepes méretű kutya, átlagban 48-56cm közötti, ehhez a mérethez 15-25 kg tartozik, valamint elképesztő izomzat és mérsékelten vastag csontok. Igazi "repülő" kutyák, az erőteljes hátsó izomzatuk és végtagjaiknak hála hatalmas akrobatikus ugrásokat tudnak bemutatni.

Kaleido Star Christmas Last Light

Az aussie mozgása magával ragadó, ami igazán a farkatlan példányoknál érvényesül teljes mértékben. Térölelő, harmonikus mozgása van, végtagjai párhuzamosan mozognak a test középső tengelyéhez képest. Mikor gyorsabb sebességre kapcsol, a mellső és a hátulsó mancsok közelítenek a test középsősúlypont vonalához, miközben a hát egyenes marad.

Két kislányunk :) nagyon jól látható rajtuk a különböző fültartás (előrebicsakló és rózsafül) és kedves arckifejezés:
    Kaleido Star Hungarian Rhapsody "Díva"& Kaleido Star America's Next Topmodel  "Sizzle"

 Arckifejezése nagyon kedves. Szemei enyhén mandulavágásúak, lehetnek barnák (sötéttől a világosig), kékek, vagy ezek kombinációja (márványozott, felemás).
Fülei háromszögletűek, nem túl nagyok és vastagok, magasan tűzöttek. Figyelő helyzetben előre vagy oldalra fordulnak, mint egy rózsafül.
Orra és az ajkak feketén pigmentáltak, a vörös és a red-merle példányoknál ez barna. A merle kutyáknál megengedett a nem teljes pigmentáció (egyéves kor után ez max. 25% lehet). Harapása ollóharapás (tétharapás is megengedett).
A koponya hossza megegyezik a szélességével, a koponyatető enyhén ívelt vagy sima. A stop mérsékelt, de jól látható.
Háta egyenes, erőteljes és vízszintes a martól a csípőig, fara mérsékelten csapott. Mellkasa nem széles, de mély, mellkasa nem hordóalakú és nem lapos, bordái jól íveltek és hosszúak.

Kaleido Star Coco Chanel

 Már említést tettem az aussie különleges színezetéről, amihez egy nagyon különleges, időjárásálló, közepesen hosszú szőrzet is tartozik. Az aussie szőre mérsékelten hosszú és közepesen vastag, lehet hullámos vagy egyenes. Fejen egészen sima. Törzsén a szőr formakövető, enyhe gallérja van és a mellső lábakon zászlókat visel.

Legjellegzetesebb pontja pont az, ami hiányzik, tehát a farok. Az aussie farka lehet természetesen csonka vagy vágott. Vannak hosszúfarkú példányok is (ilyen esetben kiállításon jobb, ha a farok nem törött és megfelelő hosszúságú, de mivel farok tartás nincs rögzítve a standardban és nem is volt szelekciós tényező, ezért néha elég extrém faroktartásokat (kunkorodó, magasan hordott) és farok hosszakat (fél, negyed farok) is látni, de ezek se kizáró hibák.

A már sokat emlegetett színei: black trikolor (fekete, cser és fehér jegyekkel), blue merle (ezüstös alapon feketével melírozott cser jegyekkel és fehérrel), red trikolor (sötétebb vörös, cser jegyekkel, valamint fehérrel), red merle (világosabb vörös alapon sötét melír, cser és fehér jegyekkel). Ezek a színek mind elfogadhatók cser jegy vagy fehérjegy nélkül is.

 

Balázs Judit

http://kaleidokennel.hu/

A shetlandi juhászkutya a Shetland-szigetekről származik (ugyanonnan, ahonnan a shetlandi póni vagy a kisméretű juh).
A viking uralom alatt (700-800as évek) a szigeteken élő juhászkutyák keveredtek a vikingek spiccszerű kutyáival, később a holland kereskedők kutyáival is.
A szigetek 1707–től hivatalosan Nagy Britannia részei lettek, és a britekkel érkező colliek keveredtek az állománnyal. A colliek nagyon erőteljes hatást gyakoroltak ezeknek a kiskutyáknak a küllemére.
Szintén a britek jóvoltából a fajtába bekeveredett a King Charles Spániel, és egyes leírások szerint a Border Collie is (valamint akár más fajták is gyakorolhattak jelentéktelenebb hatást a fajtára), de alapvetően a mai sheltiek küllemére igazán a collie az, ami rányomta a bélyegét.

Silver Dream Goodyear
A fajta az 1800as években a brit flotta jóvoltából kezdett népszerűbb lenni, és a shetland-szigeteki parasztok megörülve ennek a népszerűségnek, elkezdték tudatosabban is tenyészteni a kutyáikat. Ekkoriban a tenyésztési cél valójában csak annyi volt, hogy a kölykök minél aranyosabbak legyenek és könnyebben eladhatók ezáltal.
1908-ban megalakult a szigeteken a Shetland Collie Club, de a skótok, akiknek ugye megvolt a maguk collie-ja, ezt nem igazán vették jó néven, és megtiltották a „Collie” név használatát, így lett a fajta Shetland Sheepdog.
A háborúk sajnos a fajtára is rányomták a bélyegüket, és a két világháború alatti tenyésztésről nincsenek számottevő információink. Fennmaradását csak a fanatikus tenyésztőknek köszönheti.
A standardot 1965-ben egységesítették, és egy elegáns, collie benyomású kiskutya lett a cél. Ennek egyik hátrány az, hogy a tenyésztés kezdeti szakaszában sokszor kisméretű collie-kat is sheltie néven törzskönyveztek. Sajnos ezáltal a mai állomány, méretét tekintve, még ma is nagyon heterogén, és nem egy alomban fordulnak elő erőteljes collie típusú kutyák.

Silver Dream Justa a Joker
 A Shetlandi juhászkutya egy apró termetbe zárt igazi juhászkutya.
Az emberek hajlamosak lenézni a fajtát és együtt kezelni az ölebekkel (33-39 cm), de a sheltie nem öleb, hanem egy vérbeli juhászkutya, és eszerint kell kezelni és kielégíteni igényeit. Nagy mozgásigénnyel és hihetetlen megfelelni akarással rendelkezik! Emellet tökéletes családi kutya is, ha valaki képes teljesíteni az igényeit, kedves a gyerekekkel, messze áll tőle mindenféle agresszió, ritkán domináns, könnyedén nevelhető. Az udvaron és a lakásban is tökéletesen tartható, mert vastag, hosszú szőrével könnyedén viseli a téli hidegeket, de napi interakcióra a családdal így is szüksége van.

Végtelenül alkalmazkodó természete lehetővé teszi azt, hogy néha kihagyjuk vele a napi sétát, mert egyáltalán nem hajlamos a rombolásra, de ezt soha ne használjuk ki, mert lehet, hogy nem követeli ki magának, de szüksége van rá. Ugatásra való hajlamát viszont már egészen apró korban ki kell belőle nevelni,  már csak a szomszédok kedvért is. :)

Merlin fia The South's Star Indiana Jones "Indy"
A sheltie rendkívül dekoratív munkakutya, alkalmas nagyon sok kutyás sportra, és apró mérete ellenére a fajta nem egy tagja igazán ügyesen helytáll a birkák mellett is.
A teste teljesen arányos, és leginkább egy miniatürizált skót juhászra hasonlít, durvaságoktól, aránytalanságoktól mentes.

A fej felülről és oldalról nézve hosszúkás és tompa ék alakú, fültől az orrig vékonyodik. A koponya lapos, fülei közel tűzöttek. Stopja egyértelműen látható.
A arcorri része hosszúkás, szeme enyhén vágott, fülei vége előrebillen. Egészében véve a arckifejezése nagyon bájos, kedvességet sugároz és nagyon kifejező tud lenni. A szemei körül rész és az orra mindig fekete (még a blue merle példányoknál is).
Szeme a legkívánatosabb esetben sötétbarna, de a merle példányoknál elfogadott a kék, kék foltos szín is (ez nem befolyásolja a látást).
Mozgása harmonikus, járásközben a farkát felemelheti, de soha nem a hát fölé és nem kunkorodhat.




A sheltie igazi éke a szőre. A bundája kettős, hosszú fedőszőre durva tapintású. Az alsószőr rövid, nagyon puha tapintású és télen meglehetősen sűrű. Látványos sörényt (szőrgallért) növeszthet magára, ami nagyon elegáns benyomást kelt a szemlélőben. Mellső lábain hosszú zászlókat növeszt, a hátulsó lábakon, a csánkok felett dús szőrzet található, a csánkok alatt rövidebb a szőr. A fangon (az arcon) a szőr rövid. A szőre bár a vedlési időszakban erőteljesen hullik, de alapból könnyedén karban tartható, csomósodásra, elkoszosodásra nem hajlamos. Lakásban tartott példányoknál hetente minimum 1 alkalommal időt kell szakítani egy alapos átkefélésre, udvaron tartott kutyáknál bőven elegendő néhány hetente alaposan kikefélni a szőrt. Kivételt képez ez alól természetesen a vedlési időszak, amikor az elhalt szőrszálakat el kell távolítani a bundából. 


Silver Dream Morning Light "Reina"


Színei: gold-sable (aranyszínű), trikolor (fekete, fehér, cser), blue merle (ezüst fekete foltokkal, cser és fehér jegyekkel), bi-blue (blue merle, csak nincsenek cser jegyei), bi-black (trikolor cser jegyek nélkül).
Mindegyik színváltozatnál előfordul több vagy kevesebb fehér rajzolat. Általában a gallér részben vagy teljesen fehér, lábak és mancsok fehérek, valamint a farok hegye. Az orrháton és a koponyán előfordulhatnak fehér foltok.

 

Balázs Judit

http://kaleidokennel.hu/

... ... ...

... .
. . ...
.
.
Desing by Judyt .
.